Vasárnap megvolt a várva várt esemény, a siófoki félmaratoni verseny. Jómagam nem vagyok profi futó, régebben a kihívás miatt, ma már a kihívás + futás "közben jólérzem magam" érzés miatt indulok. Mivel most nem volt annyi időm felkészülni, mint a szeptemberi Nike félmaratonra, így nem volt szándékomban csúcsot dönteni (naná, hogy nem országos csúcsról van szó, csak a sajátomról). Nem is lett jobb az eredményem, mint szeptemberben, de hát tudjuk, hogy van olyan helyzet, amikor nem az eredmény, hanem a részvétel a fontos. Persze az, hogy egyáltalán célba értem már eredmény: a teljes népesség kb 1-2%-a képes 20 fölötti km-t futni egyhuzamban, megállás nélkül.
De nem azért kezdtem bele, hogy magam fényezzem, csupán a hosszú km-ek alatt, amikor épp nem a tájat néztem, vagy a mozgásnak örültem - na persze a vége felé már inkább csak annak, hogy van luk a …) szóval volt időm elmerengeni néhány dolgon. Főleg, hogy szombaton egy nagyon érdekes előadáson vettem részt, és találtam magamnak belőle pár gondolatot, amin érdemes volt "elrágódnom".
Aztán jött az este, és még korábban elhatároztam, hogy vasárnapi "csúcsprogramnak" beillesztek a menetrendembe egy jó kis mozit. Szerettem volna most valami látványos, "egyszernézhető", könnyű szórakozást, ami kikapcsol a sok gondolkodás alól, nem kell nagyon rágódni rajta. Szóval amolyan csimbumdirrdurr akciófilmre gondoltam, és a 2012 pont ilyennek ígérkezett. Jó trükkök, effektek, kitalált történet a világ pusztulásáról: igazi macsós, nem első randira való film. Na ez aztán szépen borította a terveimet. Valahogy a film után nem volt kedvem az eredeti témához, így ez a poszt most a nem tervezett megtermékenyülés gyümölcse lett.
Röviden a film története, de csak annyi, amennyi úgyis kiderül az előzetesekből - nem szeretnék sztorigyilkos lenni: Már a mayák is megjósolták, hogy a Nap elpusztítja a Földet, és így is lesz; a Napkitörések hatására a Föld mélyében valami megváltozik, aminek következtében a földkéreg elmozdul. Földrengések, szőkőár, robbanások, összedőlő épületek, látványos rombolás, pusztulás, önfeláldozás, heroizmus, lobogó amerikai zászló, összegyűlő könnycseppek, persze az elnök a legnagyobb ember, meg vannak kevésbé nagyok, meg szép lányok, állatok, gyerekek, menekülés, tragédia, komédia, Woody Harrelson (Larry Flynt), John Cusack (Con Air), Danny Glover (Halálos fegyver), meg pénz, G8, és USA stb, stb. A film tényleg nagyon látványos, technológiát szerető hölgyeknek és uraknak nagyon ajánlott a megtekintése, feltéve, ha előtte jól elmennek wc-re, és lehetőleg nem a legnagyobb kólát viszik be magukkal, ugyanis a történet előadása közel 3 órát vesz igénybe. Úgyhogy óvatosan a hidratálással. Amúgy a történet a szokásos sablonokra épül, szinte ki is lehet találni, hogy mikor mi következik, de ez nem is baj - ezekben a filmekben pont ezt szeretjük. Pár óra szórakozás, ahol a látvány és a hangok arra az időre kivonnak minket a hétköznapi világ megszokott dolgaiból. Ennyi.
Azazhogy persze ennél több is lehet, ha picit továbbgondoljuk az alaptörténetet. És itt most nem a sztori utóéletéről szeretnék beszélni, hanem csak a gondolatkörről. Mert mi is történik végletesen leegyszerűsítve? Csupán annyi, hogy az általunk ma ismert világ, mint olyan - a film végén persze - nem létezik többé. És itt most a film alapjául szóló könyvről nem tudok beszélni, mert bevallom őszintén nem olvastam, de nyilván abban is olyan események vannak, amik vis major, tehát megváltoztathatatlanok, felkészülni rájuk nem lehetséges, és a következmények is csak bizonyos mértékben enyhíthetők. De a lényeg, hogy ez esetben NEM az emberi beavatkozás miatt történik a "világvége", hanem rajtunk teljesen kívülálló okokból.
De a tény, az tény: a Föld már nem olyan, mint annak előtte; ehhez csak a dinoszauruszok kipusztulását elősegítő meteor randi hatásai mérhetőek.
És miért NE történhetne mindez meg? Mi, emberek azt gondoljuk - mert ezt szoktuk meg -, hogy a körülöttünk lévő világ, adott. A szomszéd már időtlen idők óta ugyan az (persze, persze, MINDIG vannak kivételek), a bolt évtizedek óta ugyanott van (ne menjünk most bele a bezárásokba, meg az új plázákba, ez a lényegen nem változtat: ha enni akarunk, elmegyünk bevásárolni, ha lázasak vagyunk, leugrunk a patikába valami hipp-hopp lázlenyomó gyógyszerért, ha szórakozni akarunk, irány valamelyik cinema palace, vagy shopping center). Minden megvan egy pillanat alatt, vidéken talán kell hozzá három is, de ami biztos, hogy instant megkapunk mindent. Igaz, hogy az íze majd' mindnek egyforma, az anyaga meg elbomlik egy-két év alatt, de úgysem számít, mert mire tönkremenne úgyis kimegy a divatból. A gyümölcs csak a alámpák alatt szép, az almának meg inkább csak a formája kívánatos. Minden a kezünk ügyében van. Egyszerűen, és kényelmesen.
De csak abba gondoljunk bele, mi történik, ha csak néhány órára kimarad az áram? Sorolom a teljesség igénye nélkül: fázni fogunk - mert a kazán, a termosztát áramot igényel -, nem tudunk közlekedni - a benzinkút árammal üzemel, a villanymozdonyokról villamosról, metróról nem beszélve -, nem látunk este, nem nézünk tv-t (na, ezt sajnálom a legkevésbé, ennél talán csak a rádiók tudnak nálam kevesebb vizet zavarni - de ez persze SZEMÉLYES dolog), megromlanak az élelmiszereink, nem tudunk telefonálni, a ruháinkat nem lesz aki kimossa (na jó, az edényeket még talán el tudnánk mosni, ha a szivattyúkat nem áram működtetné), nem tudunk internetezni, ez a blog sem készülne :) Étel, ital, közlekedés, fűtés, kommunikáció, egészségügy, oktatás, csak néhány kiragadott példa. De kérdezzünk csak meg egy ismerőst, aki olyan helyen lakik, ahol tavaly ősszel pár napig nem volt áram. És ez csak EGYETLEN példa, ami bármikor, bármelyikünkkel megeshet. Igen, és ahhoz sem meteor, sem neutrínó-kölcsönhatás nem szükséges, hogy a személyes világunk alapjaiban változzék meg. Váratlanul, egy szempillantás alatt...
De mi lenne akkor, ha tényleg bekövetkezne, egy, a filmbélihez fogható természeti katasztrófa? Csak nézzünk körül, és vegyük számba, hogy mit NEM kapnánk meg (ne a bevásárlásra tessék gondolni, hanem közgazdasági szlenggel élve a természeti JAVAKRA). És ez akármikor bekövetkezhet, mert vannak olyan helyzetek, amelyekre - bármilyen magabiztossággal is tekintsünk a környező világunkra - NEM TUDUNK FELKÉSZÜLNI.
Jó továbbgondolást, és persze jó szórakozást a filmhez!
Ja, és ha valakinek még van kedve kevésbé gyors és látványos szórakozáshoz, annak ajánlom szíves figyelmébe Robert Merle: Malevil című könyvét!
